Woody Allen Hollywood legnagyobb humanistája. Azért élvezet nézni a filmjeit, mert piszok jól ismeri az embereket. Filmjei nagyon dialógus központúak, de azok (legtöbbször) olyan jól vannak megírva és a híres egysorosak olyan viccesek, hogy nem unatkozok, a szemem a vásznon marad.
Karakterei hús-vér emberek, akik szeretnek, megcsalnak, csalódnak, szoronganak, tévednek, vágyódnak, álmodnak, hazudnak, alkotnak. Az Annie Halltól kezdve ugyanazt a pár témát boncolgatja (párkapcsolati problémák, alkotói válság, hűtlenség, vágyódás, haláltól való félelem, depresszió, néha egy-egy gyilkosság is becsúszik), de mégis megbocsátható a folytonos önismétlés a felsoroltak miatt.
Európai kitérő ide vagy oda, New York a nagy múzsa, de pl Scorseseval ellentétben Woody Allen a világváros intellektuális oldalát mutatja meg nekünk; az embernek szinte kedve támad odaköltözni, csak azért, hogy ilyen érdekes emberekkel találkozhasson.
Most a tíz legjobb alkotását gyűjtöttem csokorba. A változtatás jogát azonban fenntartom, hiszen a mester évente forgat új filmet és idővel a kevésbé sikerült alkotásokban is lehet felfedezni új értékeket.
A fáma szerint nincsenek kifejezetten rossz, nézhetetlen Woody Allen filmek, csak gyengébbek, és ez így is van.
<!– @page { margin: 2cm } P { margin-bottom: 0.21cm } –1. Hannah és nővérei (Hannah and Her Sisters, 1986)
Komolyabb és sokrétűbb, mint az Annie Hall vagy a Manhattan. Három nővér magánélete fonódik össze vonzások, választások és vágyódások hálójában. A szereplőgárda soha nem volt annyira összeszedett, mint itt. Felejthetetlen, amikor Holly (Dianne Wiest) és Mickey (Allen) megpróbálnak együtt szórakozni a filmtörténelem egyik legfélresikerültebb randiján.
Lásd még: http://ditrichmonro.blogspot.hu/2012/12/normal-0-21-microsoftinternetexplorer4.html
2. Manhattan (1979)
Romantikusabb mint az Annie Hall, annak gyerekbetegségei nélkül. Allen nagyon tud bánni a fekete fehérrel, pontosan tudja mikor illik a film hangulatához – New York sosem volt ilyen szép. A látszólag magabiztos, ám belül bizonytalan értelmiségi Mary Diane Keaton egyik legjobb alakítása, Muriel Hemingway pedig nagyon érett alakítást nyújt szerelmes tinédzserként.
3. Annie Hall (1977)
Igen, csak a harmadik. Ha megnézzük milyen lökött filmeket csinált előtte elképesztő a stílusváltás. Minden oldalról körüljárja a párkapcsolatokat, akár egy kubista. Mellesleg lefektette a romkom alapjait. Örökzöld poénok és eredeti ’70-es évekbeli életérzés.
4. Rejtélyes manhattani haláleset (Manhattan Murder Mystery, 1993)
A krimivígjáték eleve nehéz műfaj, de Allen megoldja. A rész, amikor felveszik kazettára a válaszokat és lejátszák a gyilkosnak a telefonba zseniális, az egyik legviccesebb, amit Allen valaha írt. És hosszú szünet után végre megint Diane Keaton Allen partnere, élvezet nézni az összhangot köztük.
5. Bűnök és vétkek (Crimes and Misdemeanors, 1989)
Gyilkosság a társadalmi státusz fenntartása érdekében. Először itt foglalkozott komolyabban az emberölés erkölcsi dilemmájával, majd később újra elővette az erős Match Pointban és a gyenge Kasszandra álmában. A másodlagos szál is remek Alan Alda beképzelt producerével.
6. Férjek és feleségek (Husbands and Wives, 1992)
Az elválás anatómiája. Már-már nyomasztó, érzelmileg kíméletlen és őszinte történet két középkorú házaspár válságáról. Egyértelműek a párhuzamok Allen magánéletével, hiszen pont ekkortájt ment tönkre Mia Farrow és Woody Allen házassága. Judy Davis karizmáját ebben a filmben használta ki legjobban Allen.
<!– @page { margin: 2cm } P { margin-bottom: 0.21cm } –7. Vicky Cristina Barcelona (2008)
Friss és üde. Nem egy tipikus Woody Allen film két amerikai lány szerelmi kalandjairól Spanyolországban, de nagyon működik, ami leginkább Javier Bardemnek és Penelope Cruznak, ennek a két csodálatos művésznek köszönhető.
8. Csillagporos emlékek (Stardust Memories, 1980)
Ebben az időszakban kacsintgatott leginkább az európai művészfilmek felé. A Csillagporos emlékek egyértelműen Fellinit idézi, de mégis vérbeli Woody Allen – érdekes kombináció. Egy körberajongott rendezőt meghívnak egy európai filmfesztiválra, ahol álom, valóság, két barátnő és egy nagy szerelem emléke keveredik egymással. Vagy mégsem.
9. Alice (1990)
Nem szokták jónak tartani, pedig ez a kicsit szürreális történet egy jómódú háziasszonyról (Mia Farrow), aki meg akarja valósítani önmagát nagyon is élvezetes, a varázsherba meg kifejezetten jó ötlet, ami szépen viszi előre az eseményeket.
10. Egy másik asszony (Another Woman, 1988)
Kivételes módon egyetlenegy karakterre és annak fejlődésére fókuszál. Marion Post (a mindig varázslatos Gena Rowlands), 50+, a német filozófia professzora, aki egyrészt (szokás szerint) írói válságban szenved, másrészt reflektál az eltűnt évekre és döntésekre. Rowlands one woman show-ja.
Ditrich
Köszönjük a listát! Érdekes, hogy belevetted a Fogd a pénzt és fuss-t, mert én azt nagyon gyengének találom; még nem voltak elég erősek a poénok, WA egyszerűen még nem volt az a kiforrott tehetség.A Match Point sztorija végül is a Bűnök és vétkek-nek az újrafogalmazása, bár a társadalmi felkapaszkodás témája mindig érdekes.Monro sokáig szerette a Match Pointot, de tavaly megint megnézte és annak ellenére, hogy a film dialóguscentrikus, nem voltak elég erősek a párbeszédek.Ditrich
Nem kritizálom a listád mert tudom milyen szubjektív dolgok ezek. Mindenkinél máshogy néz ki ez a lista és jól is van ez így. Én is megírtam, az én top10-em ez:Fogd a pénzt és fuss (1969)Amit tudni akarsz a szexről… (1972)Interiors (1978)Szentivánéji szexkomédia (1982)Árnyak és köd (1991)Hatalmas Aphrodité (1995)A jade skorpió átka (2001)Melinda és Melinda (2004)Match Point (2005)Whatever Works (2009)Viszont sorrend nincs köztük, mert az már nem megy…
Ha majd megírtad, oszd meg velünk is a listát!
A 10-esnél a one woman show viccesebb lenne. Szigorúan szerintem.Jó kis lista, komolyan.Fel is adta nekem a házi feladatot januárra: megírom a saját WA top10-em.Búék!