Battle Royale – osztálykirándulás helyett gyilok
Batoru rowaiaru (2000, R: Kinji Fukasaku)
Ditrich:
A sztori: egy alternatív világban Japán egy diktatórikus állam, ahol az emberek teljesen ki vannak szolgáltatva az önkényuralomnak. Minden évben megrendezik a Program kódnevű véres „játékot”; egy középiskolai osztály diákjait összeeresztik egy elkülönített terepen, hogy megküzdjenek egymással az életükért, de csak egy túlélő maradhat, a győztes. Kilátástalan harc egy könyörtelen, kegyetlen, totalitárius rendszerben.
Az alapanyag a nemzetközi piacon Battle Royale címmel megjelent, nagysikerű (és hamar kultikussá vált) könyv, Takami Kósun tollából. Hatalmas siker, amit nagyon gyorsan meg kellett lovagolni és ágyugolyó iramban megfilmesíteni, addig kell ütni a vasat, míg forró felkiáltással. Ez a kapkodás ugyanis nagyon érződik, látszik, hogy sem a történetre, sem a karakterekre nem áldoztak sok időt. A Battle Royale sokszor teátrális, főleg az eligazítás az osztályteremben. Ez a jelenet kiválóan vezeti be a feszültséget a könyben, a filmben azonban nem tudnak mit kezdeni vele; látszik, hogy minél előbb túl akarnak esni a bevezetőn, csak kezdődjön már az öldöklés.
A könyv egy aranybánya abból a szempontból, hogy tele van hiteles (tinédzser) karakterábrázolásokkal. A filmben azonban annyira elnagyoltak a karakterek, hogy képtelenség szorítani, szurkolni nekik, mert semennyire nem kerülünk közel hozzájuk, de úgy tűnik nem is ez volt a cél. A könyv legérdekesebb karakterei közül kettő, Mimura Sindzsi és Szóma Micuko túl kevés játékidőt kap, az egyik legeredetibb karaktert, a meleg Cukit pedig teljesen kihagyták a filmből. A Battle Royale simán elbírt volna még plusz egy óra játékidőt (jóllehet ez önmagában még nem orvosolta volna az összes hibát).
A főszereplő Súját alakító srác nem volt jó választás; jellegtelen és csúnya is. Noriko (Aki Maeda) viszont rendben van, őt nagyjából ilyennek is képzeltem el. Nagyon rossz húzás volt átírni a Programot felügyelő tanár karakterét. Az eredeti Szakamocsi a Rendszer tipikus képviselője, egy őrült fanatikus, aki pont azért riasztó, mert teljesen kérlelhetetlen és egy szikrányi empátia sincs benne. Az itt Kitano-ra keresztelt tanár azonban a film közepén – aki ki tudja mit keres az erdőben – esernyőt tart Noriko feje fölé, nehogy megfázzon… Gáz. Ráadásul az őt alakító színész játéka enyhén szólva pocsék, plusz a személyes bosszú erőltetett vonala nem illik ide.
Ahogyan azt sem értem mi értelme volt Kirijamát és Kavadát külsős karakterekké alakítani.
Ez egy B-film. Egy ilyen véres filmben ügyelni kellett volna arra, hogy kicsit vörösebb árnyalatú festéket használjanak vér gyanát a piros (!) művér helyett. Gagyi. Az alkotók egyáltalán nem tudják (vagy nem is akarták) visszaadni a könyv morbid és sötét hangulatvilágát. Csináltak egy horroparódia-szerűséget, ami sajnos inkább csak röhejes. Viszont az legalább nagyon vicces átírás, hogy Súja egy sima lábosfedőt kap fegyver helyett.
A Battle Royale nagyon, nagyon jó film lehetett volna egy tehetséges rendező vezénylete alatt, egy életképes forgatókönyvvel és játszani tudó színészekkel. Ebben a filmben ezekből egyik sincs meg. David Fincher minden bizonnyal remekül ráérzett volna a könyv hangulatára – persze japán színészekkel.
A Battle Royale filmváltozata egy kihagyott megaziccer. Hogy mondjak valami jót is a filmről: a helyszíneket legalább jól választották ki.
Monro:
Nagyon ütős jelenettel kezdődik: egy kislány – katonai kísérettel, riporterektől körülvéve – közeledik, aztán a kamerába mosolyog. Ő nyert. Ölt. Sokat. Mosolya alapján valószínűleg megkattant.
A gyilkos játék szabályrendszere nagyon jól megírt és a filmben is teljesen egyértelműnek tűnik, hogy semmi esetre sem lehet áthágni. Nagyon jól mutatják be, hogy mennyire különbözőképpen fogadják a tanulók a tényt, hogy három nap alatt az osztályukból csak egyetlen ember lesz már életben. Lesznek, akik vakon bíznak valami jóban, abban, hogy ez nem történhet meg, lesznek, akik megpróbálják kijátszani a rendszert és lesznek olyanok is, akik azonnal elkezdenek gyilkolni.
A szereplők bemutatása frappáns: az osztálykirándulásra utazó felszabadult, mégis fegyelmezett osztályközösséget látjuk, ahol kicsit belelátunk a kapcsolatrendszerbe is.A buszos rész, ahogy a hátul ülő fiú tapsikol a csajokkal nagyon kedves, konszolidált jelenet. Eleve érdekes egy közösséget így bemutatni, hogy éppen felszabadultak. Az ezután következő baljós érzet is egyben van. A bevezetés tehát elég jó szerintem, de az ébredés az osztályteremben és az ottani történések nagyon gyengék. Amikor aztán valóban elkezdődik a történet onnantól lesz ismét érdekes.A szabályok ismertetését a lehető legellentmodásosabb módon oldották meg. Már most is van ennyire gázos nőci a tv-ben, hát még a jövőben hogyne lenne. Elég keményen bagatellizálja a helyzetet. Zseniális!
Nagyon sok karaktert látunk és elég jól érzékelhető, hogy motivációik ugyan különböznek, többségük mégis eljut a gyilkolásra való hajlandóságig. A szereplők kiválasztása majdnem tökéletes. A két főszereplővel ugyan nem vagyok kibékülve – Súja (Tatsuya Fujiwara) alakítása a majdnem jó és a nagyon rossz között ingadozik, Norikót (Aki Maeda) a könyvben is utáltam és a filmben is -, a mellékszereplők azonban simán elviszik a filmet.A főgonosz – már a rendszeren kívül – talán kicsit sok, de az osztálytitkár (Eri Ishikawa
) a barátnőivel együtt, Kawada
(Tarô Yamamoto)vagy Micuko
(Ko Shibasaki)alakítása nagyon meggyőző.
A jelenetek megírása nagyon érdekes lett. Jól rövidítettek a cselekményen. Kicsit több, csoportban meghalt tanuló van, de mindez jól, már-már tényleg logikusan van bemutatva.Jól fényképezett, néhány másodperces eleget mondó képsorral magyarázták meg az előzményeket. Szerintem a legjobb ilyen tömeghalál-jelenet a világítótornyos. Tökéletes; abszurditása ellenére teljesen reálisnak tűnik. Félelem, pánik és halál. Ennyi.
Van íve a történetnek, de elég gyors film. Néha lelassul kicsit lelkizni – ne felejtsük el, hogy tinédzsereknek szól -, de semmi üresjárat, semmi felesleges akció, egyszerűen jól eltalált jelenetekkel tűzdelt az egész.
Miért érdemes megnézni: Nobu feje – amíg él -, Sindzsi és csapatának igyekezete, Micuko rafináltsága, tehetsége meg persze a helyszínek miatt.
Van második rész is. Ha az első tetszett, ne kísérletezz a másodikkal!
