Az idő urai

Egy kultikus francia-magyar koprodukció; a hangsúly a francián van, a magyar közreműködés a Pannónia Filmstúdió animátorait dicséri.

Korántsem hibátlan animációs film, de több kiemelkedő kvalitással büszkélkedhet. Ha az Az idő urai mögött angolszász alkotógárda állt volna, akkor most egy világhírű filmről írnék. Mindenesetre itthon nagyon sok csodálója van.

A kis Piel magára marad a Perdide nevezetű bolygón, miután apjával közlekedési balesetet szenvednek, amit az apa nem él túl. Utolsó mentőövként egy mobilkommunikációs eszközt ad a fiának, Mikit, amivel fel tudja venni és tartani tudja a kapcsolatot apja barátjával, Jaffarral. (Érdemes megjegyezni, hogy Miki festése erősen emlékeztet a jing és jang szimbólumra.) Jaffar, felborítva saját menetrendjét, elindul űrhajójával megmenteni a kisfiút, lényegében erről a mentőakcióról szól az Az idő urai.

Az elején, amikor Piel magányosan kószál a Perdide-en mindig az ártatlanság érzése fog el. Ehhez nyilván az is hozzájárul, hogy Piel nem nagyon esik kétségbe, nyugodt marad és sokáig egyáltalán nem fél, igaz, nincs is oka rá, mivel kezdetben a barátságos oldalát mutatja a Perdide bolygó. Miki, a nagy hatótávolságú walkie-talkie pedig, akár egy beszélő maci, mindig vigaszt nyújt neki – persze csak akkor, amikor nem a herceg beszél bele.

Teljesen készen van az első jelenet Jaffar űrhajója fedélzetén: majdnem összeütköznek egy meteorral, mert Matton herceg túlságosan belemerül a lazulásba. „A kijelzők mióta villognak?” Zseniális!! A herceg amúgy pont egy cigit szív – ami akár füves cigi is lehetne, tekintve, hogy nagyon elbambult szívás közben. Később egyébként lesz még egy nagyon félreérthető utalás arra a bizonyos pszichoaktív növényre, amikor Silbadnál vendégeskednek és a naplementénél csevegnek az asztalnál – lásd fenti kép.

A Gamma 10 bolygó hátborzongató szárnyas lényei, az arcnélküliek nagyon el lettek találva. Ellenségük a sokszínűség, az egyformaság a hitvallásuk – mindezt akár a modern tömegkultúra fricskájaként is fel lehetne fogni.

Szinte mindig gyerekfilmként kategorizálják az Az idő urait, pedig nagyon nem gyerekeknek való. Én személy szerint először általános iskolában (!) láttam, mert valamiért megnézették velünk és emlékszem, hogy nagyon paráztam az arcnélküliektől. Másoktól is hallottam, akik gyerekként nézték meg az Az idő urait, hogy a Gamma 10 lakói eléggé félelmetesek voltak. Ezenkívül kell egy bizonyos érettség, hogy az ember felfogja a lényeget. Ráadásul maguk a figurák sem éppen olyanok, mintha egy mesekönyvből ugrottak volna ki; ilyen például a nagymellű Belle vagy az androgün Matton herceg.

Megvannak a maga hibái a filmnek: lehetnének kidolgozottabbak is a karakterek, a végére elfogy az erő a sztoriból és a csattanó magyarázatába isbele lehet kötni a logikai bukfencek miatt, de összességében felejthetetlen élmény az Az idő urai.

Moebius látványtervei fantasztikusak, minden képkocka külön élvezet.

„Itt egy gondolat bűzlik.”