Gengszterek fogadója (Blinkende lygter, 2000, R: Anders Thomas Jensen)
Mads Mikkelsen mekkora bunkó! Ez a csávó bármit eljátszik.
Ez a film helyenként ugyan szentimentálisba hajlik, de ez elhanyagolható a fantasztikus dialógusok és arcjátékok mellett. A karakterek és maga a forgatókönyv is nagyon jól megírt cucc.
Ádám almái (Adams æbler, 2005, R: Anders Thomas Jensen)
A politikai tartalmat – függetlenül mindentől – tegyük félre és akkor ez az egyik legjobb film. Ilyen ember nincs, mint amilyen ez a pap, de mi lenne ha lenne? Az egész banda jó, minden közös filmjükben.
Vérvonal (Myrin/Jar City, 2006, R: Baltasar Kormákur)
Semmi romantika: Izlandon játszódik. Ezért már érdemes megnézni. Jól összerakott krimi – én féltem is -, aminek látványvilága elképesztő. Elképesztően kisvárosi. Gondolom nem én vagyok az egyetlen, akit sokáig kísértett az a mindig jóízűen elfogyasztott birkafej.
Bor, tangó, kapufa (Superclásico, 2011, R: Ole Christian Madsen)
A film nem erős, de a történet nagyon érdekes és a színészi játék nagyon jó, mondjuk Paprika Steen-nél ez alap. Zseniális ötlet szerintem az argentin-skandináv keveredés.
Zajháborítók (Sound of noise, 2010, R: Ola Simonsson, Johannes Stjärne Nilsson)
Abszurditásba hajló, könnyed, szellemes, professzionális mű egyedülálló történettel. És az a zene a műtőben!
Van még egy csomó dráma meg krimi, amiket ez a lista nem tartalmaz. Igaz ugyan, hogy érdemes megnézni szinte minden skandináv filmet, mégsem tartom annyira különlegesnek őket, hogy ide beférjenek.
Monro
