Minden műfajnak megvan a maga zenei kliséje, azon belül meg pont a sci-fik alá szokás nyomni azt a bizonyos sejtelmes szimfonikus aláfestést (itt egy tipikus példa), amihez sajnos makacsul ragaszkodnak a filmkészítők. Mikor jön el az az idő, amikor a filmkészítők felfedezik végre az ambient végtelen lehetőségeit?
Régi szívfájdalmam, hogy nagyon-nagyon elvétve alkot szimbiózist egy film és annak zenéje. Szerencsére azért akadnak kivételek, íme néhány.
A Tangerine Dream elektronikus klasszikusa a mai napig kimagaslik az összes valaha komponált filmzene közül. Kár, hogy pont erre a filmre lőtték el, de ne panaszkodjunk! Varázslatos.
Vangelis remekül ráérzett a Szárnyas fejvadász melankolikus és lírai atmoszférájára.
…de azért Artemjev műve az etalon, ő tudta, hogy a kozmoszhoz bizony space-es hangzásvilág dukál. Ilyet nem hallunk amerikai sci-fikben. Talán dark space-ként lehetne megfogni ezt a baljós űr-hangzást, ami egyszerűen zseniális.
Ditrich