(Closer, 2004, R: Mike Nichols)
Ditrich:
Párkapcsolati dráma. Műfajilag banálisnak tűnik a Closer/Közelebb, pedig nem az. A dialógusok intimebbek a megszokottnál, persze azért ne higgyük azt, hogy világmegváltó mélységekig megy a cselekmény, de elhangzik pár szokatlan párbeszéd, ami mindenképpen felfrissülés.
Dan (Jude Law) zöldfülű író, aki első látásra beleszeret Alicebe (Natalie Portman). A szemüveges srác komoly fiatalember benyomását kelti, pedig valójában csapodár, sőt már-már jellemtelen valaki, aki képtelen kitartani bármi és bárki melett. Alice független, de nagyon érzékeny, noha korántsem tapasztalatlan, de még hisz a szerelemben, ez nem elhanyagolandó tény, ha meg akarjuk érteni motivációit. Anna (Julia Roberts) ‘a (valamivel) idősebb nő’, akihez ugyanolyan spontán kezd el vonzódni Dan, mint annak idején Alicehez. Végül bejön még a képbe Larry doki (Clive Owen), aki a vadállatias ösztön lényt képviseli és aki láthatóan őszintén szereti Annát.
Nők és férfiak egyformán csalfák, megbízhatatlanok, kiszámíthatatlanok, hazudnak, nem kitartóak érzelmeikben. Ez a sokoldalú ember. A pofon bizony attól csattan, akitől a legkevésbé várnánk. Nem kell logikát, ésszerűséget és lelki szépséget keresni, ha a hiúság dönt és az erős vonzódásnak piszok nehéz ellenállni. Ezek a romantikus aforizmák időtlen idők óta jellemzői a férfi-nő kapcsolatoknak. Choderlos De Laclos arisztokratikus budoárjaiból egyenes út vezet a modern Londonba. Időtlen vonzások és választások.
Az utóbbi évek egyik legfélresikerültebb szereposztása Julia Roberts mint Anna. Eredetileg Cate Blanchett kapta volna a szerepet, de második terhessége miatt végül nem vállalta. Sokszor láttam már ezt az intim párkapcsolati drámát, de egyszerűen nem tudom elfogadni Robertset, számomra egyáltalán nem hiteles. Anna egy vívódó és négyük közül a legszenvedélyesebb személyiség, noha ugyanakkor megfoghatatlan és erre a keverékre Blanchett szerintem sokkal jobban ráérzett volna. Roberts természetesen nem játszik rosszul, csak nem illik hozzá a karakter. A többiekre azonban nem lehet panasz, mind a hűrman remek választásnak bizonyultak.
Ebben a négyszög drámában mindenki főszereplő, egyáltalán nem látunk mellékszálakat, még pár pillanatra sem, a történet teljesen egészében erre a két nőre és két férfire koncentrál és a narrációra ugyanúgy érvényes ez a minimalizmus. Mike Nichols (Diploma előtt, Dolgozó lány, Képeslapok a szakadékból) rutinosan vezényli le a sztorit; lényegretörően követik egymást az események, az egyes jelenetek között szinte mindig viszonylag nagy az időbeli ugrás, így nem lankad a tempó, annak ellenére, hogy maguk a történések nem túl mozgalmasak. Minden egyes jelenet fontos, nincs egy felesleges képkocka.
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: