(20 Feet from Stardom, 2013, R: Morgan Neville)
Nagyon érdekes témához nyúlt Morgan Neville rendező; az amerikai zeneipar legtapasztaltabb és legprofibb háttérténekesei közül mutat be pár hölgyet, hogy kivételesen ők legyenek a figyelem középpontjában. Neville igazi veteránnak számít a zenei témájú dokufilmek terén; többek között Brian Wilson, Ray Charles, Burt Bacharach és Johnny Cash életéről is forgatott már. A 20 Feet from Stardom pedig végre meghozta neki a legnagyobb filmes elimerést és idén Oscar díjjal jutalmazták a háttérénekesekről szóló filmjét.
Mikor van az, hogy az ember már nem fogadja el, hogy csak máso- vagy csak sokadhegedűs egy lemezen? A válasz nem egyszerű. A portré alanyokból szinte minde mindenki megpróbálta szólóban is, de nem jött össze. A legfiatalabb közülük, Judit Hil az amerikai The Voice “tehetségkutatóban” próbált szerencsét. Hill nagyon-nagyon éhezik a sikerre, de az oda vezető út végtelenül kátyús és kanyargós. Klisé, de a szakma bölcsei sem tudnak mást mondani. Rendkívül érdekes a háttérténekesek szemszögéből hallani a zeneipar szépségeit és buktatóit. Mindenki tudja, akik csak kicsit is odafigyelt egy sláger felépítésére; ha kivennénk a kórust az előadó mögül már semmi nem lenne ugyanaz. A nagy sztárok mögött ők töltik meg lélekkel a dalokat és ez nem túlzás.
Ami viszont nem tetszett, az a műfaji korlát volt. A film kizárólag soul és r’n’b énekesekre koncentrál, szóval rendkívül behatárolt műfajliag az alapanyag. Ez egyrészt érthető, hiszen az amerikai afroamerikai kultúra szerves része a gospel és az abból később kifejlődött poplárisabb soul és társai, amik nagy mértékben épülnek hangsúlyos háttér kórusokra. Viszont kíváncsi lettem volna, hogy például a nagy pop énekesek Prince vagy George Michael – – csak, hogy néhány példát említsek hasraütés-szerűen – mögött kik vokáloztak.
Tavaly a legjobb dokumentumfilmnek járó Oscar-díjjal jutalmazták az alkotást, jogosan.
D.
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: