(The Asphalt Jungle, 1950. R.: John Huston)
Monro:
Elszórva a film konkrét cselekményére lehet számítani!
Ez a film olyan emberekről szól, akiket sodor az élet. Valamilyen szinten mindenkinek köze van az alvilághoz, egyikük sem kérdőjelezi meg, ha illegális dolgot kell tennie.
Az alvilág egy szeletét látjuk. Egy város, egy szelet bűnözés. Finoman merülünk bele a filmbe, megtudjuk ki kicsoda, kivel van, kinek kije van és hogy mi mozgatja; szépen bontakozik ki a történet. A fő cselekménysort a frissen szabadult Doc Riedenschneider (Sam Jaffe) kezdi, és ez az, ami elindítja a dominót.
A főszereplő fickó, Dix (Sterling Hayden) elég kemény gyerek, nemigen fél semmitől. Hozzászokott, hogy ő a rossz. Elég egyszerűnek tűnik, de ösztönösen cselekszik és bizalmatlansága miatt nem is esik ki a film közepénél.
Határozottan érezni a filmben egy jó csoportot. Úgy értem, hogy jó emberekből álló társaságot, konkrétan a rablást végrehajtó szereplők egyértelműen ebbe tartoznak: Dix, Gus, Doc, Louis. Ők azok, akik rendesek, kiállnak egymásért, gondolkodnak, mindezt persze a saját szintjükön, a saját stílusukban teszik, de határozottan rendes embereknek látszanak. Szeretnénk, ha sikerülne nekik. Rajtuk kívül mindenki korrupt, gyenge jellemű, álságos.
Mint sok más gengszterfilmben, a szereplők többsége hibázik. Elhangzik, hogy az ügyvéd, Mr. Emmerich (Louis Calhern) a saját hibájából megy csődbe, egyszerűen túl fényűzően él. Doc, a higgadt profi, nem tudott hallgatni a megérzésére, mert nagy volt a kísértés, ezen kívül figyelmét akkor is lekötik a nők, amikor a menekülésnél minden perc számít.
Nagyon kidolgozottak a karakterek, minden fontosabb mellékszereplőnek van jó jelenete. A legfontosabb mellékszereplő – a bandán kívül – Doll (Jean Hagen), aki Dix (barát)nőjét alakítja. Rendkívül kedves, bájos kisugárzású, nagyon egyszerű nő. Pont összeillenek Dix-szel. Még a neveik is nagyon egyszerűek – rövid és amerikai mindkettő. Itt nincs semmi csillogás, itt csak szép realizmus van, még az egyik (!) műszempillája is leesik sírás közben. A filmben többször minimális sminkkel látjuk Doll arcát. Ezt ellensúlyozandó Marilyn Monroe is feltűnik egy hatásos mellékszerepben. Simulékony, teljesen kompromisszumkész, de nagyon kedves, különleges lányt alakít.
Ez egy nagyon jó film, egy jó történettel, tele hiteles figurákkal, sokszor nézhető jelenetekkel. Sok kis fordulat van benne, érdekes, nem várt mellékszereplőkkel. Emlékezetes alakítást nyújt Mr. Emmerich jóképű-rosszarc embere (a szerb származású Brad Dexter).
Ebben a filmben nincsenek nyertesek, csak egy ember van, aki nem veszít, a rendőrfőnök, így vele együtt a rendszer. Mindenki veszt, van, aki mindent.
Ditrich:
John Huston klasszikus a film noirja felvonultatja a műfaj összes stílusjegyét és egyúttal a modern rablófilmek előképe is.
Intelligens gazfickó Doc Erwin Riedenschneider (Sam Jaffe) frissen szabadult a börtönből, de fejben már meg is tervezte a következő nagy dobást (lásd Danny Ocean). Maga köré gyűjt három nem túl eszes, de a célnak megfelelő droidot; az egyik Dix, a vidéki pitiáner csirkefogó (Sterling Hayden, aki a Dr. Strangelove Jack tábornokaként maradt emlékezetes). Bejön még a képbe a simlis Emmerich ügyvéd (Louis Calhern) is, aki készen áll szponzorálni a balhét.
A terv papíron bombabiztosnak tűnik. Egy gyémántkereskedést akarnak kirabolni, tervrajz és minden szükséges infó megvan. A bökkenő az, hogy a háttérben a kerületi rendőrfőnök teljesíteni akar és a (gazemberek szempontjából) legrosszabbkor mozgósítja embereit.
Jól felépített, izgalmas sztori, pörgős cselekményszövés, egyértelmű, hogy a film a mai napig fontos inspirációforrás sok rendező számára.
A konfliktuskezelés azonban más, mint a mai filmekben. Amikor nem úgy sülnek el a dolgok, ahogy azt szerették volna, leülnek megbeszélni a dolgokat; ők is emberek, háromdimenziós karakterek, akik nem lövik le azonnal a másikat, ha nem tetszik valami, mint teszik azt pl. Tarantinónál.A kis banda tagjai között érvényes a betyárbecsület. A mai sikerfilmekben ritkán látni ilyet. Megpróbálnak segíteni egymásnak, amikor szorul a hurok. Igazából senki sem kifejezetten gonosz, mindenki megpróbál boldogulni a maga módján. Túlélni az aszfaltdzsungelben.
Az Aszfaltdzsungel kisemberekről szól, akik egyik-napról a másikra vergődnek. Mindenkinek a sürgős pénzszerzés a mozgatórugója. Az olasz mackós feleségének és csecsemő gyerekének akar jobb életet. Dix minden vágya, hogy visszatérhessen Kentuckyba földet művelni. Dix barátnője, Doll (vagyis Baba) a kivétel, az ő cselekvését a szíve diktálja. Lepusztult városrészek, szegényes kérók, koszos csehók és a rendőrörs alkotják a történet kulisszáit. A nagyváros alvilága ez, nem A hosszú álom vagy az Alkony sugárút elegáns világa. Nincs szép és veszélyes femme fatale, viszont feltűnik az akkor még ismeretlen Marilyn Monroe első fontosabb szerepében, mint kitartott nőcske.
(Az egyik hadnagyot Ditrich-nek hívják…)
