<?xml version="1.0" encoding="UTF-8" ?><oembed><version>1.0</version><provider_name>DITRICH MONRO</provider_name><provider_url>https://ditrichmonro.cafeblog.hu</provider_url><author_name>Ditrich Monro</author_name><author_url>https://ditrichmonro.cafeblog.hu/author/ditrich_monro/</author_url><title>Divatdiktátorok - csupaszon és csizmában</title><html>&lt;!--   @page { margin: 2cm }   P { margin-bottom: 0.21cm; direction: ltr; color: #000000; widows: 0; orphans: 0 }   P.western { font-family: &quot;Liberation Serif&quot;, &quot;Times New Roman&quot;, serif; font-size: 12pt; so-language: hu-HU }   P.cjk { font-family: &quot;WenQuanYi Micro Hei&quot;; font-size: 12pt; so-language: zh-CN }   P.ctl { font-family: &quot;Lohit Hindi&quot;; font-size: 12pt; so-language: hi-IN }   &lt;br /&gt;&lt;div&gt;&lt;span style=&quot;color:#444444&quot;&gt;&lt;b&gt;&lt;span style=&quot;font-family:Verdana, sans-serif&quot;&gt;Pret-a-Porter (1994, R: Robert Altman)&lt;/span&gt;&lt;/b&gt;&lt;/span&gt;&lt;br /&gt;&lt;br /&gt;&lt;/div&gt;&lt;div&gt;&lt;span style=&quot;font-family:Verdana, sans-serif&quot;&gt;&lt;/span&gt;&lt;a href=&quot;https://ditrichmonro.cafeblog.hu/files/2013/07/papeditors.jpg&quot; style=&quot;margin-left:1em;margin-right:1em&quot;&gt;&lt;img border=&quot;0&quot; height=&quot;418&quot; src=&quot;https://ditrichmonro.cafeblog.hu/files/2013/07/dbbca-papeditors.jpg&quot; width=&quot;640&quot; /&gt;&lt;/a&gt;&lt;/div&gt;&lt;div&gt;&lt;span style=&quot;font-family:Verdana, sans-serif&quot;&gt;Ez a gyöngyszem Robert Altman kevésbé ismert és leginkább meg nem értett alkotásai közé tartozik. Ha belegondolunk nem is csoda, hiszen a film ugyanolyan őrült, mint a világ, amit elénk tár.  &lt;/span&gt;&lt;/div&gt;&lt;div&gt;&lt;span style=&quot;font-family:Verdana, sans-serif&quot;&gt;&lt;br /&gt;&lt;/span&gt;&lt;/div&gt;&lt;div&gt;&lt;span style=&quot;font-family:Verdana, sans-serif&quot;&gt;Amikor Altman egyszer elkísérte feleségét egy divatbemutatóra a párizsi divathét alatt annyira lenyűgözte a show és a reflektoros, glamouros körítés, hogy egyszerűen muszáj volt filmet készítenie az haute couture cirkuszról. Nem is csoda, hiszen egyértelműen sokszereplős filmért kiált a téma.&lt;/span&gt;&lt;br /&gt;&lt;br /&gt;&lt;span style=&quot;font-family:Verdana, sans-serif&quot;&gt;Az eredmény egy zseniális szatíra, ami hemzseg a  az apró, kifinomult poénoktól. Sztori, az nincs, de nem is baj. A történés a párizsi divathét maga. A szereplők ennek megfelelően (valódi és kitalált) divatdiktátorok, hiperszupermodellek (amikor még ők uralták a világot), újságírók, valamint rengeteg önmagát alakító híresség. A hangulat pedig tiszta glamour.&nbsp;&lt;/span&gt;&lt;br /&gt;&lt;br /&gt;&lt;span style=&quot;font-family:Verdana, sans-serif&quot;&gt;A karaktereket nagyon eltalálták, a szereposztás pedig parádés. Van itt színvak (!) divattervező (az egyébként ritkán látott élő legenda, Lauren Bacall), underground designer (a mindig kitűnő Forest Whitaker),  a munkájukért bámire képes divatszerkesztők hülyeségét kihasználó divatfotós (Stephen Rea), lökött assisztens stb. Annyi a fantasztikus alakítás, hogy nehéz kiemelni párat, de ilyen Kim Basinger, aki óriási a rámenős riporternő, Kitty Potter szerepében vagy Richard E. Grant excentrikus figurája. Szintén telitalálat, hogy a két újságíró Anne Eisenhower (Julia Roberts) és Joe Flynn (Tim Robbins) végig a hotelszobájukból tudósítanak az év legnagyobb divateseményéről. Csak sokadik alkalommal esett le, hogy amikor Flynn kibontja a pezsgőt a háttérben felcsillan az alkesz Eisenhower szeme.&lt;/span&gt;&lt;/div&gt;&lt;div&gt;&lt;span style=&quot;font-family:Verdana, sans-serif&quot;&gt;&lt;br /&gt;&lt;/span&gt;&lt;/div&gt;&lt;div&gt;&lt;span style=&quot;font-family:Verdana, sans-serif&quot;&gt;Jó szatírához méltóan minden komolytalanság ellenére azért egy kicsit odacsap a divatiparnak: Simone Lo (a hatvan felett is csodaszép Anouk Aimee) bemutatója a végén önmagáért beszél. Akkor lesz elege Kitty Potternek is.&lt;/span&gt;&lt;/div&gt;&lt;div&gt;&lt;span style=&quot;font-family:Verdana, sans-serif&quot;&gt;&lt;br /&gt;&lt;/span&gt;&lt;/div&gt;&lt;div&gt;&lt;span style=&quot;font-family:Verdana, sans-serif&quot;&gt;Sajnos itt is érvényes, hogy eredeti nyelven érdemes megnézni a Divatdiktátorokat, mert a pocsék magyar szinkronban eltűnnek a kis nüanszok és ezzel sok poén is. Ilyen például, amikor Kitty interjút készít a három csúcsszerkesztővel a reptéren:&lt;/span&gt;&lt;/div&gt;&lt;div&gt;&lt;span style=&quot;font-family:Verdana, sans-serif&quot;&gt;Kitty: ...and the relentlessly artistic Regina Krumm from Elle.&lt;/span&gt;&lt;/div&gt;&lt;div&gt;&lt;span style=&quot;font-family:Verdana, sans-serif&quot;&gt;Regina: Hey. &lt;i&gt;Hey.&lt;/i&gt; (nagyon jó! - de magyarul csak egy sima „Jó napot”-ot kapunk)&lt;/span&gt;&lt;/div&gt;&lt;div&gt;&lt;span style=&quot;font-family:Verdana, sans-serif&quot;&gt;&lt;br /&gt;&lt;/span&gt;&lt;/div&gt;&lt;div&gt;&lt;span style=&quot;font-family:Verdana, sans-serif&quot;&gt;Legjobb pillanat (sok van, de talán ez a kedvencem): amikor a Harper&#039;s Bazaar szerkesztőjének asszisztense végre megszerzi a szobakulcsot, ugyanazzal a mozdulattal bele is ejti a szökőkútba. Teljesen készen van a csaj azzal a testtartással, ahogyan guggolva áll a vízben.&lt;/span&gt;&lt;/div&gt;&lt;div&gt;&lt;span style=&quot;font-family:Verdana, sans-serif&quot;&gt;&lt;br /&gt;&lt;/span&gt;&lt;/div&gt;&lt;div&gt;&lt;span style=&quot;font-family:Verdana, sans-serif&quot;&gt;Kultfilm, csakis ínyenceknek!&lt;/span&gt;&lt;/div&gt;&lt;div&gt;&lt;span style=&quot;font-family:Verdana, sans-serif&quot;&gt;&lt;br /&gt;&lt;/span&gt;&lt;/div&gt;&lt;div&gt;&lt;span style=&quot;font-family:Verdana, sans-serif&quot;&gt;&lt;b&gt;Ditrich&lt;/b&gt;&nbsp;&lt;/span&gt;&lt;br /&gt;&lt;br /&gt;&lt;br /&gt;&lt;div&gt;&lt;a href=&quot;https://ditrichmonro.cafeblog.hu/files/2013/07/pret_a_porter_loren_mastroianni.jpg&quot; style=&quot;margin-left:1em;margin-right:1em&quot;&gt;&lt;img border=&quot;0&quot; height=&quot;427&quot; src=&quot;https://ditrichmonro.cafeblog.hu/files/2013/07/01fe0-pret_a_porter_loren_mastroianni.jpg&quot; width=&quot;640&quot; /&gt;&lt;/a&gt;&lt;/div&gt;&lt;span style=&quot;font-family:Verdana, sans-serif&quot;&gt;&lt;!--[if gte mso 10]&gt; /* Style Definitions */  table.MsoNormalTable  {mso-style-name:&quot;Normál táblázat&quot;;  mso-tstyle-rowband-size:0;  mso-tstyle-colband-size:0;  mso-style-noshow:yes;  mso-style-parent:&quot;&quot;;  mso-padding-alt:0cm 5.4pt 0cm 5.4pt;  mso-para-margin:0cm;  mso-para-margin-bottom:.0001pt;  mso-pagination:widow-orphan;  font-size:10.0pt;  font-family:&quot;Times New Roman&quot;;} &lt;![endif]--&gt;&lt;!--[if gte mso 9]&gt; &lt;![endif]--&gt;&lt;!--[if gte mso 9]&gt;    &lt;![endif]--&gt; &lt;/span&gt;&lt;br /&gt;&lt;div&gt;&lt;span style=&quot;font-family:Verdana, sans-serif&quot;&gt;Valaki erről próbáljon meg egyszer szinapszist írni. Még jó, hogy nem erre vállalkoztam.&lt;/span&gt;&lt;br /&gt;&lt;span style=&quot;font-family:Verdana, sans-serif&quot;&gt;Azért szeretem az ilyen a sokszereplős filmeket, mert várom, hogy ki, mikor és milyen szerepben tűnik fel a filmben. Altman lehetőséget ad mindenkinek (minden sztárnak). Igazából sok a különleges arc, a ritkán látott színész.&lt;/span&gt;&lt;br /&gt;&lt;br /&gt;&lt;span style=&quot;font-family:Verdana, sans-serif&quot;&gt;Kicsit erőltetettnek érzek néhány karaktert és a poénok egy részét, alapvetően azonban sokadjára is volt mit nézni a filmen. Annyira sok helyszínen és szereplővel dolgozik Altman, hogy a linearitás elveszik és teljesen bele lehet merülni a részletekbe, a színészek játékába. Nagyon jól keverednek a valós és a kitalált szereplők.&lt;/span&gt;&lt;br /&gt;&lt;br /&gt;&lt;span style=&quot;font-family:Verdana, sans-serif&quot;&gt;A film úgy kezdődik (ha csak a történetet nézzük), hogy nagyon gyorsan meghal valaki. Mastroianni öli meg. Lefotózzák, de arca egy fotón sem jelenik meg, a ruházata viszont igen, annak alapján azonban a rendőrök nemigen tudnak tájékozódni. Divathéten vagyunk.&lt;/span&gt;&lt;/div&gt;&lt;div&gt;&lt;span style=&quot;font-family:Verdana, sans-serif&quot;&gt;Egy kavalkád az egész, mégis teli van jó dialógusokkal. Pörög, de minden karakternek lesz egy kis ideje, hogy oda tudjunk figyelni rá; persze nem egyszeri nézésre tervezték…&lt;/span&gt;&lt;br /&gt;&lt;br /&gt;&lt;span style=&quot;font-family:Verdana, sans-serif&quot;&gt;Kitty Potter (Kim Basinger) figurája alkot némi kohéziót a filmben. Nagyon jól hozza a minden lében kanál, hebrencs riporternőt, aki egyébként nem sokat tud a divatvilágról. Mindentudó asszisztensét Chiara Mastroianni alakítja, szinte teljesen margóra szorítva a figurát.&lt;/span&gt;&lt;br /&gt;&lt;span style=&quot;font-family:Verdana, sans-serif&quot;&gt;Szinte midenki kattant kicsit, nyugodtnak egy két modellen kívül csak Simone Lowenthal – Lo&lt;span&gt;&nbsp; &lt;/span&gt;(Anouk Aimée) mutatkozik, annak ellenére, hogy csak ő az, aki valóban érzett valamit az elhunyttal kapcsolatban.&lt;/span&gt;&lt;/div&gt;&lt;div&gt;&lt;br /&gt;&lt;span style=&quot;font-family:Verdana, sans-serif&quot;&gt;A csúcsjelenet: Isabella de La Fontaine (Sophia Loren) és Sergei (Marcello Mastroianni) kettőse a fogadáson, az oszlopnál. Isabella fojtott hangon beszél, mint aki hatás alatt áll. A férfi a válla felett fűzi. Egyszerre drámai és rendkívül humoros a jelenet. Azok az érvek, amelyekre Isabella hivatkozik a randevú időpontjára vonatkozóan!?&lt;/span&gt;&lt;br /&gt;&lt;br /&gt;&lt;span style=&quot;font-family:Verdana, sans-serif&quot;&gt;A Joe Flynn (Tim Robbins) – Anne Eisenhower (Julia Roberts) kettős divathét alatti ottragadása nagyon jó ötlet. Megy a Tv-ben a show! Az ellenszenv és a vonzalom megjelenése, illetve egymás utáni váltakozásai is viccesek.&lt;/span&gt;&lt;br /&gt;&lt;span style=&quot;font-family:Verdana, sans-serif&quot;&gt;Amikor Tim Robbins megpillantja a TV-ben egy divattervezővel (Issey Miyake) készülő riport hátterében a zakóját Sergei-en, Anne lekicsinylően vonja kétségbe állítását. Sergei, aki ugye ellopta a férfi poggyászát és abból öltözött, előtte gondosan átszabta a zakót. Az nagyon jó jelenet, ahogy bíbelődik ezzel az ágyon. Klasszikus vígjátéki elem, amikor találkozik Sally Kellerman-nal (Sissy Wanamaker) – a gardróbban. Majdnem az egész film alatt&lt;span&gt;&nbsp; &lt;/span&gt;rejtőzködik, persze kissé feltűnően. Itt kicsit túljátszhatja a szerepet, akkor is ütős lesz. Nagyon jó látni Mastroiannit egy ilyen vígjátékban.&lt;/span&gt;&lt;/div&gt;&lt;div&gt;&lt;br /&gt;&lt;span style=&quot;font-family:Verdana, sans-serif&quot;&gt;Ez a film tulajdonképpen karikírozza a divatvilágot, illetve annak emberi – vagy embertelen, felszínes – működését, de én nem ezt tartom fontosnak, mert ez csak keretet adott egy ilyen nagyon jó alkotás létrejöttéhez.&lt;/span&gt;&lt;br /&gt;&lt;br /&gt;&lt;span style=&quot;font-family:Verdana, sans-serif&quot;&gt;Miért érdemes megnézni (sokszor) ezt a filmet:&lt;/span&gt;&lt;br /&gt;&lt;span style=&quot;font-family:Verdana, sans-serif&quot;&gt;Lili Taylor fiatalon, Lauren Bacall idősen, Kim Basinger gázos (és hiteles) riporterszerepe, Forest Whitaker figurája,&lt;span&gt; &lt;/span&gt;Major Hamilton (Danny Aiello) öröme, amikor megkapja új női ruháit, a divattervezők, a rengeteg fantasztikus mellékszereplő&nbsp;– pl. a félszemű boncmester &lt;span&gt;– &lt;/span&gt;és a már említett Loren és Mastroianni közös jelenet miatt.&lt;/span&gt;&lt;/div&gt;&lt;br /&gt;&lt;div&gt;&lt;span style=&quot;font-family:Verdana, sans-serif&quot;&gt;&lt;b&gt;Monro&lt;/b&gt;&lt;/span&gt; &lt;/div&gt;&lt;span style=&quot;font-family:Verdana, sans-serif&quot;&gt;&nbsp;  &lt;/span&gt;&lt;/div&gt;</html><type>rich</type></oembed>