1.0DITRICH MONROhttps://ditrichmonro.cafeblog.huDitrich Monrohttps://ditrichmonro.cafeblog.hu/author/ditrich_monro/<!-- @page { margin: 2cm } P { margin-bottom: 0.21cm } <br /><div><span style="color:#444444"><b><span style="font-family:Verdana, sans-serif">Alvilági játékok (2006, R: Paul McGuigan)</span></b></span></div><div><br /><div><a href="https://ditrichmonro.cafeblog.hu/files/2013/07/lnsjoshmorgan.jpg" style="margin-left:1em;margin-right:1em"><img border="0" height="426" src="https://ditrichmonro.cafeblog.hu/files/2013/07/e2572-lnsjoshmorgan.jpg" width="640" /></a></div><span style="font-family:Verdana, sans-serif">Valaki rosszkor van rossz helyen. Nem ez az első film ezzel az alapszituációval. Ez önmagában még nem lenne baj, hiszen sokféleképpen hozzá lehet nyúlni egy ötlethez. A hatások is a megfelelő irányból jöttek: Hitchcock Észak-Északnyugatja, Tarantino, kis Guy Ritchie. Laza duma, csavaros történet, játszadozás az idősíkokkal, mindez az alvilág univerzumában. A szándék tehát abszolút jó volt, a végeredmény azonban mégis félrecsúszott. </span><br /><div><span style="font-family:Verdana, sans-serif"><br /></span></div><div><span style="font-family:Verdana, sans-serif">Nehéz megfogni pontosan miért nem lett jó film a Lucky Number Slevin. Ambiciózus, ez nem kétséges, de nem tud eredeti lenni. Akcióvígjátéknak nem elég jópofa és túl szomorkás, a csavar nem vág a falhoz, de legfőképpen hiányoznak az emlékezetes karakterek és jelenetek</span><span style="font-family:Verdana, sans-serif"> - mindez alapvető, ha egy film arra pályázik, hogy bekerüljön a Tarantino/Ritchie klubba. A húsz percig törölközőben pörgő Slevint (Josh Hartnett) nyilván viccesnek szánták, de egy idő múlva csak erőltetett lesz. </span><br /><br /><span style="font-family:Verdana, sans-serif">Az amúgy pörgős történetet élettelen karakterekkel pakolták tele. Bruce Willis kicsit tényleg olyan - Monro szavaival élve -, mintha önmaga karikatúrája lenne a bérgyilkos Goodkat szerepében, ám a szokásos, fapofával előadott lassú, szuggesztív beszéd itt inkább idegesítő. A legnagyobb baki azonban a karizmatikus főszereplő hiánya: a szende Josh Hartnett szinte egymaga tönkrevágja az egész filmet holtkóros alakításával.</span><br /><span style="font-family:Verdana, sans-serif">A két rosszarc, Ben Kingsley (a Rabbi) és Morgan Freeman (a Főnök - más név nem jutott eszébe Jason Smilovic írónak?) egydimenziós figurák, utóbbi ráadásul teljesen hiteltelen főgonoszként. A legjobb pillanatokat Lucy Liu szállítja, aki elég merész húzás volt, de tökéletes talpraesett hősnőként, nagy kár, hogy ehanyagolták az utóbbi időben és főleg TV szerepekben látni mostanában.</span></div><div><span style="font-family:Verdana, sans-serif"><br /></span><span style="font-family:Verdana, sans-serif">Először úgy éreztem a </span><span style="font-family:Verdana, sans-serif">hárfás zenei aláfestés (J. Ralph) meglepően jól passzol a film kicsit borongós alaphangulatához, ám valójában pont ellenkezőleg, nem illik ide. De legalább végre rájöttek, hogy sokkal jobban néz ki a mintás tapéta, mint a sima, üres fal. </span></div><div><br /><span style="font-family:Verdana, sans-serif">Mennyire feldobta volna a filmet, ha a francia Riviérán játszódik a történet, háttérben a vadregényes hegyekkel, tökös főhőssel és igazán félelmetes olasz és francia gengszterfőnökökkel! </span></div><div><span style="font-family:Verdana, sans-serif"><br /></span><b><span style="font-family:Verdana, sans-serif">Ditrich</span></b></div></div><br /><br /><div><a href="https://ditrichmonro.cafeblog.hu/files/2013/07/lucky_number_slevin03.jpg" style="margin-left:1em;margin-right:1em"><img border="0" height="426" src="https://ditrichmonro.cafeblog.hu/files/2013/07/d73fe-lucky_number_slevin03.jpg" width="640" /></a></div><div><span style="font-family:Verdana, sans-serif">Beszéljünk Stanley Tucci-ról. Tudom, hogy így kezdeni egy kritikát, vagy gondolatsort egy filmről nem biztos, hogy szerencsés. Felkelti a kíváncsiságot és ezzel elég magasra helyezi a lécet. Feltehetően valami robbanásszerű folytatás elképzelhető csak ezután. Már előre jelzem, hogy nem feltétlenül fogom átugrani a lécet. </span><br /><br /><span style="font-family:Verdana, sans-serif">Tehát Stanley Tucci. Ez a csávó az egyik legérdekesebb arc az amerikai fimgyártásban. Olyan sorozatszínészes kiállása van neki. DE: ez a csávó olyan nagyon hiteles (bármiben, amiben eddig láttam), hogy teljesen belevisz a filmbe. Egyébként ez azért is fontos itt, mert érezni a sztorin már az elején, hogy a főszereplő (Josh Hartnett) nem vesz komolyan semmit és ez kissé értelmezhetetlen elsőre.</span><br /><br /><span style="font-family:Verdana, sans-serif">A legfrappánsabb dialógus a mellékhelyiségben hangzik el (1:00:48):</span></div><div><span style="font-family:Verdana, sans-serif">- I’m not gay.</span></div><span style="font-family:Verdana, sans-serif">- I’m a cop. </span><br /><br /><div><span style="font-family:Verdana, sans-serif">Ez egy nagyon lassú film és egy bosszúról szól. A bosszú viszont annyira bonyolult cselekménysorozatba van beleszőve, hogy csak a vége felé derül ki a valódi történet. Ez a Kansasi csavar (Kansas City Shuffle).</span><br /><span style="font-family:Verdana, sans-serif">Az akciójelenetek – amik egyébként nagyon gyorsan zajlanak – nem teszik akciódússá.</span><br /><span style="font-family:Verdana, sans-serif">Tele van nagy nevekkel, mégsem ez az erőssége. A színészi játék inkább érdekes, mint jó, azonban a dialógusok nagyon komoly szerepet kapnak. Sokszor pörgősek, humorosak, szerintem ez járul hozzá a különleges hangulathoz. Kicsit olyan, mintha komolyabb filmet néznénk, de mégis mintha magukat is kikarikíroznák az alkotók.</span></div><div><span style="font-family:Verdana, sans-serif">A film hangulata különleges. Ehhez nagyban hozzájárul a komor zene, ezt ellensúlyozzák a dialógusok és a belsők díszítése. Ilyen elvetemült káosz uralta belső terekhez nincs hozzászokva a néző szeme. Fantasztikus!</span><br /><br /><span style="font-family:Verdana, sans-serif">Mykelti Willamson! Ezt a nevet nem sokat hallani. Első látásra kicsit agyalágyult figurát alakít (Sloe) brutális műfogsorral, azonban a mód, ahogyan ezt teszi szerintem zseniális. Rövid jelenetei viccesnek szánták, amitől inkább elsilányodna a film, de nem ez lesz, mert ezeknek ereje van. Kifejezetten jóképű, higgadt őrmesterként tűnt fel a Heat-ben (Szemtől szemben, 1995, Drucker őrmester).</span></div><div><br /><span style="font-family:Verdana, sans-serif">Miért érdemes megnézni: az egyedi hangulat, a szövegek, Bruce Willis haja, a belső terek díszítése és a különleges arcok miatt.</span></div><div><span style="font-family:Verdana, sans-serif"><br /></span><span style="font-family:Verdana, sans-serif"><b>Monro</b></span></div><span style="font-family:Verdana, sans-serif"></span>rich