DITRICH MONRO

P { margin-bottom: 0.21cm; }(Say Anything, 1989, R: Cameron Crowe) P { margin-bottom: 0.21cm; } A Mondhatsz bármit a tinifilm és a romantikus vígjáték varázslatos kereszteződése, egy alulértékelt kincs. Ha a 80-as évek tini, pontosabban high school filmjeiről esik szó, akkor általában a John Hughes nevével fémjelzett felületes, de kifejezetten szórakoztató filmjeit szokás etalonként emlegetni,… Tovább »

(Carlito’s Way, 1993, R: Brian de Palma) Monro: Carlito kemény csávó. Egyszer szerelmes lett. Ez élete végéig tartott. Carlo Brigante (Al Pacino), a saját közegében tiszteletnek örvendő gengszter életének csak nagyon rövid szakaszát mutatja be a film. Ez az idő mondjuk elég mozgalmas. Sok dolog történik Carlitóval, aki elhatározása szerint a letöltött öt év börtönbüntetés… Tovább »

(Seven Psychopaths, 2012, R: Martin McDonagh) Monro: Ez egy nagyon jó film. Vannak benne sablonos dolgok, de sok az ötlet, a hosszú, jó dialógus  és elég fordulatos a forgatókönyv. Érdekes a zene és helyszínválasztás is. A kiemelkedően tehetséges Woody Harrelson (Charlie Costello) mindig mindent jól játszik, legyen egy film bármily rossz is, Harrelson jó benne…. Tovább »

(Magnolia, 1999, R: Paul Thomas Anderson) A Magnólia komolyan igénybe veszi az embert. Pedig nincs fizikai erőszak, durva szexualitás, nem folyik vér. A Magnólia egy három órás dráma, ami ott marad veled napokig, de nyomokban még tovább. A sokszereplős, egymásba fonódó történetekről automatikusan a Rövidre vágva jut eszünkbe; de nagyjából itt véget is érnek a… Tovább »

<!– @page { margin: 2cm } P { margin-bottom: 0.21cm(Les mâitres du temps, 1982, R: René Laloux) Ditrich:  Egy kultikus francia-magyar koprodukció; a hangsúly a francián van, a magyar közreműködés a Pannónia Filmstúdió animátorait dicséri. Korántsem hibátlan animációs film, de több kiemelkedő kvalitással büszkélkedhet. Ha az Az idő urai mögött angolszász alkotógárda állt volna, akkor… Tovább »

(Oldeuboi, 2003, R: Chan–wook Park) Monro: Kevés tökéletes film van. Az Oldboy számomra az. Ezt a filmet először egyedül néztem meg a moziban. Nem tudtam, mi lesz, csak beültem. És ez lett belőle. A jólelkű, kicsit bohém Oh-Dae-su-t (Choi Minsik) elrabolják. Ez egy nagyon szép jelenet. Gyönyörű zene, esik, nem látjuk az akciót. Azután kicsit… Tovább »

(Alkony sugárút, 1950, R: Billy Wilder) Így az Oscar-díjátadás előtt következzen egy háromszoros Oscar-díjas klasszikus. (1950-ben egyébként is erős volt a mezőny, a legjobb filmnek járó aranyszobrot végül a Mindent Éváról vitte el, egyik abszolút kedvencem Hollywood aranykorából. – D.) Monro: Szeretem, ha egy film úgy kezdődik, hogy valaki meghal, aztán ugyanő meséli el az… Tovább »