DITRICH MONRO

Space Station 76 – az űrben senki nem hallja, hogy magányos vagy

(Space Station 76, 2014, R: Jack Plotnik) Nagyon kellemes meglepetés volt számomra ez a film. Régóta hiányoltam egy olyan filmet, ami az űrben játszódik, de nincsenek benne gonosz szörnyek vagy megfejthetetlen rejtélyek, hanem kizárólag arra koncentrál, hogy az emberek hogyan élik meg az ottani életet. Persze erre rá lehet vágni, hogy ott van a már kultikus Hold,… Tovább »

Mandarinos robotálmok – a legjobb elektronikus filmzenék

Minden műfajnak megvan a maga zenei kliséje, azon belül meg pont a sci-fik alá szokás nyomni azt a bizonyos sejtelmes szimfonikus aláfestést (itt egy tipikus példa), amihez sajnos makacsul ragaszkodnak a filmkészítők. Mikor jön el az az idő, amikor a filmkészítők felfedezik végre az ambient végtelen lehetőségeit? Régi szívfájdalmam, hogy nagyon-nagyon elvétve alkot szimbiózist egy… Tovább »

Az idő urai

<!– @page { margin: 2cm } P { margin-bottom: 0.21cm(Les mâitres du temps, 1982, R: René Laloux) Ditrich:  Egy kultikus francia-magyar koprodukció; a hangsúly a francián van, a magyar közreműködés a Pannónia Filmstúdió animátorait dicséri. Korántsem hibátlan animációs film, de több kiemelkedő kvalitással büszkélkedhet. Ha az Az idő urai mögött angolszász alkotógárda állt volna, akkor… Tovább »
Mobil nézetre váltás Teljes nézetre váltás
Üdvözlünk a Cafeblogon! Belépés Regisztráció Tovább az nlc-re!