<!– @page { margin: 2cm } P { margin-bottom: 0.21cm; direction: ltr; color: #000000; widows: 0; orphans: 0 } P.western { font-family: "Liberation Serif", "Times New Roman", serif; font-size: 12pt; so-language: hu-HU } P.cjk { font-family: "WenQuanYi Micro Hei"; font-size: 12pt; so-language: zh-CN } P.ctl { font-family: "Lohit Hindi"; font-size: 12pt; so-language: hi-IN }
Az eredmény egy zseniális szatíra, ami hemzseg a az apró, kifinomult poénoktól. Sztori, az nincs, de nem is baj. A történés a párizsi divathét maga. A szereplők ennek megfelelően (valódi és kitalált) divatdiktátorok, hiperszupermodellek (amikor még ők uralták a világot), újságírók, valamint rengeteg önmagát alakító híresség. A hangulat pedig tiszta glamour.
A karaktereket nagyon eltalálták, a szereposztás pedig parádés. Van itt színvak (!) divattervező (az egyébként ritkán látott élő legenda, Lauren Bacall), underground designer (a mindig kitűnő Forest Whitaker), a munkájukért bámire képes divatszerkesztők hülyeségét kihasználó divatfotós (Stephen Rea), lökött assisztens stb. Annyi a fantasztikus alakítás, hogy nehéz kiemelni párat, de ilyen Kim Basinger, aki óriási a rámenős riporternő, Kitty Potter szerepében vagy Richard E. Grant excentrikus figurája. Szintén telitalálat, hogy a két újságíró Anne Eisenhower (Julia Roberts) és Joe Flynn (Tim Robbins) végig a hotelszobájukból tudósítanak az év legnagyobb divateseményéről. Csak sokadik alkalommal esett le, hogy amikor Flynn kibontja a pezsgőt a háttérben felcsillan az alkesz Eisenhower szeme.
Azért szeretem az ilyen a sokszereplős filmeket, mert várom, hogy ki, mikor és milyen szerepben tűnik fel a filmben. Altman lehetőséget ad mindenkinek (minden sztárnak). Igazából sok a különleges arc, a ritkán látott színész.
Kicsit erőltetettnek érzek néhány karaktert és a poénok egy részét, alapvetően azonban sokadjára is volt mit nézni a filmen. Annyira sok helyszínen és szereplővel dolgozik Altman, hogy a linearitás elveszik és teljesen bele lehet merülni a részletekbe, a színészek játékába. Nagyon jól keverednek a valós és a kitalált szereplők.
A film úgy kezdődik (ha csak a történetet nézzük), hogy nagyon gyorsan meghal valaki. Mastroianni öli meg. Lefotózzák, de arca egy fotón sem jelenik meg, a ruházata viszont igen, annak alapján azonban a rendőrök nemigen tudnak tájékozódni. Divathéten vagyunk.
Kitty Potter (Kim Basinger) figurája alkot némi kohéziót a filmben. Nagyon jól hozza a minden lében kanál, hebrencs riporternőt, aki egyébként nem sokat tud a divatvilágról. Mindentudó asszisztensét Chiara Mastroianni alakítja, szinte teljesen margóra szorítva a figurát.
Szinte midenki kattant kicsit, nyugodtnak egy két modellen kívül csak Simone Lowenthal – Lo (Anouk Aimée) mutatkozik, annak ellenére, hogy csak ő az, aki valóban érzett valamit az elhunyttal kapcsolatban.
A Joe Flynn (Tim Robbins) – Anne Eisenhower (Julia Roberts) kettős divathét alatti ottragadása nagyon jó ötlet. Megy a Tv-ben a show! Az ellenszenv és a vonzalom megjelenése, illetve egymás utáni váltakozásai is viccesek.
Amikor Tim Robbins megpillantja a TV-ben egy divattervezővel (Issey Miyake) készülő riport hátterében a zakóját Sergei-en, Anne lekicsinylően vonja kétségbe állítását. Sergei, aki ugye ellopta a férfi poggyászát és abból öltözött, előtte gondosan átszabta a zakót. Az nagyon jó jelenet, ahogy bíbelődik ezzel az ágyon. Klasszikus vígjátéki elem, amikor találkozik Sally Kellerman-nal (Sissy Wanamaker) – a gardróbban. Majdnem az egész film alatt rejtőzködik, persze kissé feltűnően. Itt kicsit túljátszhatja a szerepet, akkor is ütős lesz. Nagyon jó látni Mastroiannit egy ilyen vígjátékban.
Miért érdemes megnézni (sokszor) ezt a filmet:
Lili Taylor fiatalon, Lauren Bacall idősen, Kim Basinger gázos (és hiteles) riporterszerepe, Forest Whitaker figurája, Major Hamilton (Danny Aiello) öröme, amikor megkapja új női ruháit, a divattervezők, a rengeteg fantasztikus mellékszereplő – pl. a félszemű boncmester – és a már említett Loren és Mastroianni közös jelenet miatt.
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: