Oldboy – bűn és bűnhődés

(Oldeuboi, 2003, R: Chan–wook Park)

Monro:

Kevés tökéletes film van. Az Oldboy számomra az. Ezt a filmet először egyedül néztem meg a moziban. Nem tudtam, mi lesz, csak beültem. És ez lett belőle.

A jólelkű, kicsit bohém Oh-Dae-su-t (Choi Minsik) elrabolják. Ez egy nagyon szép jelenet. Gyönyörű zene, esik, nem látjuk az akciót. Azután kicsit belecsapnak a lecsóba, amivel minden megváltozik. A bezártság alatti szenvedés nyers, realisztikus bemutatása megdöbbentő, mégis változatos és teljesen leköti a figyelmet. A nem szép férfiból a tizenöt év alatt csúf, idősödő ember lesz félelmetes hajjal és dühvel – Choi Minsik játéka egyszerűen lenyűgöző.

Bosszúból zárták be; számomra mégsem a bosszúról szól ez a flim, hanem arról, hogy az, aki elszenvedi, mit választ. Tulajdonképpen Oh Dae-su mindent. Többször választja a múlt felidézését, több ízben a halált, kiszabadulása után pedig – információk birtokában – elkezd valóban gondolkodni. A legkeményebb az, hogy amikor már mindent tud, akkor mit választ.

Elfogatója, az elégedett külsejű, de torz belső világgal rendelkező Lee Woo-jin (Ji Tae-yu) alakja jó választás volt. Ugyan hanyag viselkedése, de még a lakása is néha olyan főgonoszos, mégis mikor beszél, kibontakozik valami végtelen nyugalom. Valami, olyasmi, ami hasonlatos lehet a halál előtti belenyugváshoz, hiszen az általa vágyott feloldozás maga a halál. A testőre Mr. Han (Kim Byeong-ok) félelmetes – és feláldozható – figurája kiegészítője kelléktárának.

Megrendítő az emberi gesztusok és az esendőség bemutatása. Az, amikor Daesu először ébred fel a lánynál és maga alá gyűjti a füzeteit, vagy amikor az utcán a felesége sírjáról beszél Mi-do és ő visszanéz, az nagyon kemény. De rengeteg jó jelenet van benne. Egyik kedvencem a folyosói verekedés, ahol a túlerővel szemben elszántságával nyer – ellenfelei mondjuk nem voltak nagyon motiváltak. Helyenként, mint ahogy itt is, erős túlzásokat látunk, mégis azt gondolom, hogy adott esetben lehet ennek reális alapja is. A képi humor, melyet több ízben alkalmaznak tökéletesen beágyazódik a történetbe, ezzel mintegy kiegyensúlyozva a brutális körülményeket és egyúttal a nézőt is kellő távolságban tartja. Például amikor Oh Dae-su a film elején rendőrségen balhézik, aztán meg néhány rosszfiú között ül, vagy szabadulása után teljesen kifejezéstelen arccal a fodrásznál. A liftjelenet után, amikor először látjuk abban a szemüvegben! A narrációk is nagyon jók.

Ez egy film és én nagyon szeretem, hogy filmszerű.

Miért érdemes megnézni: mert zseniális távol-keleti film, a remek beállítások miatt és azért, mert ilyen hihetetlenül kegyetlen sztorit ennyire emberi köntösben nemigen látni.

Ditrich:

2004-ben, a cannes-i filmfesztiválon elnyerte a zsűri nagydíját; abban az évben Tarantino volt a zsűri elnöke, ez sokat elárul a film jellegéről.

Az Oldboy frenetikus imádóinak hadát elnézve szerintem én vagyok kábé az ötödik ember a világon, akinek nem tetszett ez a film. Azon belül pedig kifejezetten taszított az Oldboy. Mivel szinte mindenre van magyarázat evilágon (még a különös fényjelenségekre is), alább kifejtem, hogy miért.

Az egyik legnagyobb ázsiai kultfilm. Az Oldboy rajongói a következőket szokták kiemelni: fantasztikus sztori, izgalmas történetvezetés, ütős végkifejlet. Ha mások fejével próbálnám szemlélni a filmet, akkor valószínűleg egyet tudnék érteni. Az én szememben azonban az Oldboy ezeknek a kvalitásoknak csak a mérsékelt, amolyan koffeinmentes verzióit tudja felmutatni. Az én ízlésemnek édeskevés, amit az Oldboy nyújtani tud.

Az alapszitura Kafka is büszke lenne: Oh Dae-Su-t (Minsik Choi) bezárják egy lepukkant lakásba és fogva tartják ott, nem tudni miért. Egyetlen kapcsolata a külvilággal a televízió, a hírekből értesül felesége haláláról is, ráadásul őt gyanúsítják. Ilyen helyzetben bárki simán megőrülne az első három évben, de Oh Dae Su-t mesterségesen tartják – legalább bizonyos szintig – észnél. Kínjában elkezd listát írni azokról az emberekről, akiket megbántott vagy akiknek fájdalmat okozott és bizony nagyon hosszú lesz az a lista, sok füzetet megtölt. Talán megérdemelten bűnhődik főhősünk? Ez a fogat fogért motívum később (szó szerint) is visszatér, ahogy haladnak előre az események. Oh Dae Su 15 évig senyved ebben a nem mindennapi börtönben – az éveket a kezére tetovált vonalakkal számolja -, majd egy nap váratlanul kiszabadul és ezzel kezdetét veszi a bosszúhadjárat.

Spoilerek következnek.
Oh Dae-Su kitartóan próbál rejtély végére járni, útközben mellészegődik egy szakács lány, Mi-do, aki segít a férfinak összerakni a kirakós játékot. Természetesen nagyon is közel kerülnek egymáshoz, aminek durva következményei lesznek. Kiderül, hogy Lee Woo-jin (Ji-tae Yu) az a bizonyos, nem is olyan titokzatos rosszakaró, aki nem is nagyon rejtőzködik előle, viszonylag hamar meg is találja. Az igazi bonyodalmak csak azután kezdőnek, miután szemtől szembe találja magát a két ellenség. Lee Woo-jin ultimátumot ad Oh Dae-Su-nak: öt napon belül vagy rájön fogvatartásának miértjére vagy megöli Mi-do-t.

Az a bizonyos nagy csattanó nálam nem dobbantott nagyot. A görög drámákra hajazó vérfertőzéses végkifejletig egy olyan emberi sors tragédiáját követhetjük végig, ami totálisan érdektelen, én egy pillanatra sem tudtam szorítani Oh Dae-Su-ért, inkább vártam, hogy legyen már vége ennek a rémálomnak. A végén nyitva hagyott kérdés, hogy akkor most tényleg sikerült-e törölni Oh Dae-Su memóriáját hidegen hagyott, ahogyan az egész történet. Nem kell itt mély filozófiát keresni; az Oldboy mesterkélt, indokolatlanul brutális és feleslegesen van tele erőszakkal (nem olvastam az eredeti mangát, de az állítólag korántsem ennyire véres), ráadásul legalább 20 perccel hosszabb a kelleténél. Minsik Choi kiváló alakítása az Oldboy piros pontja. Nem akarom megint rásütni egy filmre a hatásvadász bélyeget, de közel vagyok hozzá.

A rendkívül nyomasztó sztorihoz ugyanolyan deprimáló képi világ társul. A hatást remekül fokozza a zene is, és itt most nem Vivaldira gondolok.

Idén jön az Oldboy amerikai remake-je, Spike Lee rendezésében, Josh Brolinnal a főszerepben. Nem mondanám, hogy nagyon várnám, ilyen típusú filmre lehet, hogy nem Spike Lee a legjobb választás (David Fincher, hol vagy?), de persze érhetnek még meglepetések.

Oldal ajánlása emailben

Ezek is érdekelhetnek

Kommentek