A jó filmplakát még a jó filmnél is sokkal ritkább, ezt mindenki tudja. Íme néhány kivétel.
Metropolisz (1927)
Boris Bilinsky konstruktivista posztere nekem sokkal jobban bejön, mint Heinz Schulz-Neudamm ismertebb plakátja a filmhez. Bilinsky több plakátot is tervezett a Metropoliszhoz, de ez kiemelkedik a többi közül. Figyeljük meg a művész szignóját a jobb felső sarokban.
Hét évi vágyakozás (1955)
Andy Warhol is megirigyelhette volna ezt a vagány művet. A liláskék háttér külön figyelmet érdemel.
Nagyítás (1966)
Ez a mára klasszikussá vált beállítás – aminek nem sok köze van a cselekményhez – szokatlan és figyelemfelkeltő, szóval tökéletes egy filmplakátra.
Bullit (1968)
Steve McQueen bármilyen plakáton jól mutatna. A 60-as években nagyon szerették ezeket a narancs-vörös árnyalatokat, ami nagyon jól mutat nagy formátumban is. Érdekes a főhős kettős szerepeltetése a plakáton.
Rosemary gyermeke (1968)
A legendás marketing szakember Steve Frankfurt munkája.
Verseny a lejtőn (1969)
Steve Frankfurt 2. Nagyon hasonlít az előbbihez, de annyira stílusos, hogy bármikor kiraknám a falamra az ágyam fölé. Robert Redford felismerhetetlen ebből a szögből.
Zodiákus (2008)
Bár a mai filmplakát felhozatal katasztrofális, Hollywoodban e tekintetben (is) totál igénytelenek, de azért nagy néha akad egy-egy kivétel. A Golden Gate híd ködös felülnézete kísérteties és remekül megy a thriller sötét hangulatához.
Ditrich
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: